1. Találkozás Vöröskével

Ma lesz az első napom az új gimiben. Elégé izgulok, mivel az előzősulimban folyton késtem így ma megpróbáltam korán kelni. Végül is hétkor keltem,igen ez nálam már korán van. XD Elkezdtem öltözni: egy rövid ujjú póló, mellalá érő bőrdzseki, piros-fekete kockás miniszoknya, egy megszaggatott harisnyaés a bakancsom volt rajtam. Vöröses barna hajamat kiengedtem. Fogmosás, gyorsreggeli stb.. Felkaptam a málhám és már indultam is. Útközben Winged Skullthallgattam. Jól gondolod, rocker vagyok.



Mentem az utcán, teljesenbelefeledkeztem a zenébe és a gondolataimba, amikor beleütköztem egy vörös hajúfiúba, aki éppen a kutyáját sétáltatta. Elestem volna, ha ő nem tart meg,de atelefonom kicsúszott a zsebemből és a jack dugó szétvált így a Winged Skull hangosan kezdett szólni.Erre a Vöröske elengedett egy félmosolyt. Most láttam csak meg, hogy a pólójána W.S. logója volt!

- Szóval nem csak azöltözködésedben vagy rocker! Hallottad már az új albumot?- lehajolt és felvettea telómat.

- Köszi!- el akartam venni a telefonomat, de nem engedte

- Mit kapok cserébe? Választ. - Kacsintottam, erre magához húzott ésmélyen a szemembe nézett. Az övéiben volt valami titokzatos csillogás, amimegdobogtatta a szívemet. - Hát jó. - Nem még sajnos nem, beszart a gépem ésezért még a telómra sem tudom leszedni. - Részvétem. - átnyújtja. Köszi. –a keze még mindig a derekamon volt.

- Nem akarsz elengedni?

- Jól gondoltad. – Ah, megint ez a félmosoly!

- Az baj, mert nekem már ténylegmennem kell, szóval engedj.

- Tényleg ezt akarod?-Megdöbbentem. Ezt most tényleg megkérdezte??? Ő ezt látta rajtam és ki ishasználta. Még közelebb húzott magához,amíg már csak két centi választott el a szájától. Vártam mi történik. És…Semmi. Elengedett és megfordult.

- Hát akkor, szia!- és már el is tűnt egy beugrónál.

- Huuu!- sóhajtottam. Ez az érzés… De nem tudtam sokáig gondolkodni,mert már csak húsz percem maradt, hogy beérjek, szóval visszadugtam a fülest éselindultam.

Sikeresen beértem. A dök elnöktől, Natanieltől kaptam eligazítást.Beléptem a tanterembe, és hírtelen a világ legidegesítőbb alakja kezdett felémrohanni… Ken!!! Meg akart ölelni, de én gyorsabb voltam és sikeresenhárítottam, kapott egy tockost. Elterült a földön. Esküszöm, nem ütöttem nagyot! Fölé hajoltamés megkérdeztem:

- Ken, hogy a francba kerülsz ide??? - Halottam, hogy átmész egy másiksuliba, ezért utánad jöttem! - Hát ez csodálatos! - mondtam szarkasztikusan. -Szóval, továbbra is megkeseríted az életemet?! Hadj békén! - Ott hagytam.Leültem a leghátsó sor ablak felöli padjához. Nem sok kedvem volt foglalkozni akörnyezetemmel, ezért odasétáltam az ablakhoz, visszadugtam a fülest és kifelé bámultamaz ablakon. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de váratlanul egy kéz volt avállamon.

- Ken! Mondtam már, hogy hagyjbékén! - Már lendítettem a kezem, hogy pofán vágjam, de amikor már teljesen szembefordultam,a kezem megállt a levegőben, az arcától 3 centire. Nem Ken volt az, hanemVöröske!

- Nyugi kiscsaj!- félmosoly - Öhm… Bocsi! Mást vártam! - leeresztettema kezem. - Mért, van rajtam kívül más is, aki molesztál?

- Egy idegesítő szemüveges nyomi… Na, mindegy.

- Kérem, üljenek le! - Szólt a tanár, asszem a neve mr. Farfizi vagyFizfaz, nem tudom.

- Kis csajszi, majd folytatjuk!- súgta.

- Oké, Vöröske! - Kacsintottam.Leültem, néztem, ahogy ő is. Hátra dőlt, kezét a tarkója alatt összekulcsolta,lábait keresztbe tette. Nagyon királyul nézett ki. - Fontos dolgot kell közölnöm veletek, háromúj diák gazdagítja az osztályunkat! - ne baszd, ez nagyon ciki lesz! Várjunkcsak… három? De hát Kennel csak ketten vagyunk!

- Rose McCainnal és Ken Turner-rel már találkoztatok, viszont ő sajnoskésőbb ért be, mert eltévedt az úton. - úristen, de nyomi!- Fogadjátok sokszeretettel Cassandra Parkert! - Azt hittem kiesek a padból, amikor megláttam!Nagyon szép arca volt, haja fekete, az öltözködése enyhén rockos lett a piroskockás ing miatt, amit viselt, de a szemei olyan furán csillogtak, ez nem kelltettbennem jó érzéseket.

- Keress magadnak egy helyet! - Elment Vöröske mellett, majd lehajolt,hogy a rocker srác beláthasson a dekoltázsába, majd megkérdezte:

- Leülhetek melléd? - Erre Vöröske félmosollyal válaszolt, olyannal,amit én annyira imádok!

- Ja. - Cassandra leült Vöröske melletti padba. Az utolsó sort immáronteljesen betöltöttük. Középen Ő, mellette két oldalt mi, akik megérzéseimszerint ugyan úgy rá pályázunk. Cassandra, készül!


Ne hidd, hogy hagyom magam!